Szemle 2010 ősz-tél-2

Demo alrovat

Bloodlust #1

Angol a cím, angolszász a műfaj, hét oldal adventure-fantasy, tizenhét cyberpunk – egy kicsi a huszadik század elejéről, egy kicsi a nyolcvanas-kilencvenesből – mindez kétezertízben mixelve. Ahhoz képest, hogy minden elem ismerős valahonnan, a megközelítés eredeti, és képregényesen sűrített. (A most divatos vámpír-megközelítésig nem terjed az időskála – hála Belzebübnek.)
Nagy meglepetés a címlap után nem érhet: a történet fő karaktere egy páncélos múmiavámpírnak tűnő gonoszság, akit angol régészek ásnak ki, hogy aztán százharmincöt év után újra lapot kapjon. A szövegek a zsáner(ek)hez illően ponyvaregényesek, de ez így jó – nem rosszabbak egy-egy E. R. Borroughs vagy Shadowrun-narrációnál, a jellemző enyhe képzavarok kedves mosolyt fakasztanak.
A vékony vonalas rajz szépen van színezve, az összhatás nagyon kellemes. Ponyvás, semmi gond vele, fejlődni biztos fog, de alapnak (és még jó darabig) teljesen jó. A panelek néha nincsenek a helyükön, jobban meg lehetne tervezni az oldalakat és a képregény ritmusát, néha iskolásnak, néha véletlenszerűnek tűnik a forgatókönyv. Jobban ki lehetne használni a hangfestészetet.
De olyan, amit érdemes lenne ennyi pénzért gyakrabban látni, újabb mozaikdarabokért – viszonylag korosztályfüggetlen, kellemes képregény. (Ami például izgalmas: lesz-e benne dekázás, kiderül-e, mit jelentenek a jelek a füzet elejéről, és mi sül ki ebből az egészből?)
LL

Hidegbéke

Kuczora Zsolt még a Steampunk pályázatra készítette el első saját képregényét (korábban Bayer Antal forgatókönyvéből dolgozott – Flóra jelenti). Nem tudom, hogy a Hidegbéke története már a pályázat előtt összeállt-e az alkotó fejében, de a végeredmény alapján erről lehet szó, ugyanis a steampunk környezettel nem igazán tud mit kezdeni a szerző. Távoli képeken megjelenik egy békésen pöfögő gőzautó, és ennyi. A fiktív ötvenes években játszódó sztori már hangsúlyosabban emeli be a műfajt a szénpiacot uraló Szovjetunióval és társaival, de ez a háttér semmit nem tesz hozzá a cselekményhez. Ettől még nem zavaró, csak fölöslegesnek tűnik.
Méghozzá azért, mert a Hidegbéke története teljesen kompakt, a saját lábán is megáll, mindenféle harmadik világháborús csomagolás nélkül is. Kétfrontos összecsapás: a szovjetek és amerikaiak emberéletet nem sokra tartó titkosügynökei és náluk is kevesebb morális skrupulussal bíró politikusai mérik össze az erejüket. A nagykutyák zsarolási akciója keretezi beosztottaik ügyeskedését, a cél az atomprogram beindítása – vagyis pénz és hatalom. A Hidegbéke szikár, kiábrándult kémtörténet, aktuálpolitikai áthallásokkal. Terjedelmi korlátok miatt nincsenek egyénítve a figurák, az alaposabb kidolgozás hiányzik, de a lényeget így is értjük. Működőképes, korrekt műfaji képregény, ilyet pedig mindig szívesen olvasunk. Az egyetlen probléma, hogy semmi izgalom nincs benne: mint egy vasárnap esti tévéfilm, megnézzük, elégedetten nyugtázzuk, mikor kiderül, ki a gyilkos, aztán elfelejtjük. Ami mégis említésre méltó, az egyben a Hidegbéke legtöbb pontatlanságot tartalmazó része: a rajzi világ. Kuczora Zsolt alapvetően mangát rajzolt, nagy szóbuborékokkal, tiszta, áttekinthető vonalakkal, üresen maradó hátterekkel. A Dharma antológia egyik szerzőjétől ez persze nem meglepő. A szereplőket ugyan néha nehéz megkülönböztetni, de a stílus mégis előnyére válik a képregénynek: ritkán olvasunk hasonló műfajú és jellegű mangát, hazai szerzőtől emlékeim szerint nem is találkozhattunk még ilyesmivel. És ne felejtsük el azt sem, hogy Kuczora még kezdő alkotó, ez is magyarázhatja, hogy nem merészkedett túlságosan messzire. A Hidegbéke korrekt munka, a szerző pedig legközelebb komolyabb célokat is maga elé tűzhet.
KB

Oldalak: 1 2 3